Márvány mint kőzet, keletkezése, felhasználása
A márvány erőt és eleganciát sugárzó, igény szerint könnyen alakítható természetes kőzet.
Ellenálló, mégis könnyen faragható, sokrétűen felhasználható anyag. Kiváló tulajdonságainak köszönhetően padló- és falburkolatnak felhasználva a belső tereknek egyedülálló, exkluzív megjelenést biztosít. Készülhet márványból mosdópult, bárpult, lépcső, ablakpárkány, homlokzati burkolat, padlólap, asztallap vagy akár kandallóburkolat.
A márvány azért foglal el évszázadok óta különleges helyet a természetes kövek között, mert kedvező tulajdonságai mellett annyira esztétikus a megjelenése, hogy klasszikus alapanyagként egyszerűen soha sem megy ki a divatból. A márvány hosszú idő alatt, különleges körülmények között, egy speciális metamorfózis során alakul ki. A Föld mélyében, nagy nyomás alatt, igen magas hőmérsékleten mészkőből kristályosodik ki, majd a kőzetlemezek mozgásainak hatására kerül a felszínre.
A kristályosan szemcsés márvány szerkezete a nyomás hatására tömörebb mint a mészkőé. Felülete polírozva gyönyörű csillogó, színvilága gazdag. Mint a természetben található sok bányászott kő, úgy a márvány is sokféle, csodálatos színváltozatban lelhető fel. A teljesen fehértől a feketéig, a színskála szinte minden árnyalatában előfordul. A frissen tört márványlapokon a szemcsék erősen fénylenek, innen kapta a kő a marmarein (‘fényleni’) görög szóból a nevét.
A márvány olyan, kalcitból és/vagy dolomitból álló metamorf kőzet, melynek karbonátásvány-tartalma az 50%-ot meghaladja. A tiszta márvány több mint 95% karbonátásványt (kalcitot) tartalmaz. A szilikátos márványban a karbonátásvány-tartalom 50-95%. Szerkezete tömör, szemcsés. Színe a különböző szennyeződések szerint változik. Leggyakoribb a vas-oxid és a mangán-oxid okozta elszíneződés. A hazai fajták (Siklós, Piszke) nem igazi márványok, csupán tömör mészkövek.
Úgy a szín, mint a szerkezet és hozzá kevert esetleges ásványok szerint nagyon sokféle változatát szokás megkülönböztetni. A hófehér, apró és finom szemű a szobormárvány (statuario), mely ez legszebben Olaszországban Pisa és Genova között Carrara mellett fordul elő és belőle faragják a legremekebb szoborműveket (legbecsesebb a statuario de Falcovaja). Bányászata több mint 2000 éves. Az ókorban mint ilyen különösen híres volt a paroszi és a pentelikoni M., előbbi Parosz szigetéről (Kükládok), utóbbi a Pentelikonról (Athéntől északra), mely attikai márvány néven is ismeretes. A szteatittal és csillámmal kevert, gyakran héjas elválású, majd palás szerkezetű, halvány zöldes színű márvány a cipollino (a rómaiak frigiai márványa, az Alpokban St. Moritz vidékén Savoyában, Piemontban, Korzikán, a Pireneusokban). A fekete színűek – általános néven anthrakolit – közül kiválóbbak a nero antico (Felső-Egyiptomból), a lukullan (Lucullus consul hozta legelőször Rómába, innen a név), a bianco in nero (fehér erezettel), a porfor (Spezia mellett Porto Venere-ről) sárgás erezettel; a marmo africano fehér és vörös erezettel. A panno di morte (halál köntöse) szintén fehéresen foltos, de a foltok kövületek héjai.
