Márvány mint kőzet, keletkezése, felhasználása

A márvány erőt és eleganciát sugárzó, igény szerint könnyen alakítható természetes kőzet.
Ellenálló, mégis könnyen faragható, sokrétűen felhasználható anyag. Kiváló tulajdonságainak köszönhetően padló- és falburkolatnak felhasználva a belső tereknek egyedülálló, exkluzív megjelenést biztosít. Készülhet márványból mosdópult, bárpult, lépcső, ablakpárkány, homlokzati burkolat, padlólap, asztallap vagy akár kandallóburkolat.

A márvány azért foglal el évszázadok óta különleges helyet a természetes kövek között, mert kedvező tulajdonságai mellett annyira esztétikus a megjelenése, hogy klasszikus alapanyagként egyszerűen soha sem megy ki a divatból. A márvány hosszú idő alatt, különleges körülmények között, egy speciális metamorfózis során alakul ki. A Föld mélyében, nagy nyomás alatt, igen magas hőmérsékleten mészkőből kristályosodik ki, majd a kőzetlemezek mozgásainak hatására kerül a felszínre.
A kristályosan szemcsés márvány szerkezete a nyomás hatására tömörebb mint a mészkőé. Felülete polírozva gyönyörű csillogó, színvilága gazdag. Mint a természetben található sok bányászott kő, úgy a márvány is sokféle, csodálatos színváltozatban lelhető fel. A teljesen fehértől a feketéig, a színskála szinte minden árnyalatában előfordul. A frissen tört márványlapokon a szemcsék erősen fénylenek, innen kapta a kő a marmarein (‘fényleni’) görög szóból a nevét.
A márvány olyan, kalcitból és/vagy dolomitból álló metamorf kőzet, melynek karbonátásvány-tartalma az 50%-ot meghaladja. A tiszta márvány több mint 95% karbonátásványt (kalcitot) tartalmaz. A szilikátos márványban a karbonátásvány-tartalom 50-95%. Szerkezete tömör, szemcsés. Színe a különböző szennyeződések szerint változik. Leggyakoribb a vas-oxid és a mangán-oxid okozta elszíneződés. A hazai fajták (Siklós, Piszke) nem igazi márványok, csupán tömör mészkövek.

Úgy a szín, mint a szerkezet és hozzá kevert esetleges ásványok szerint nagyon sokféle változatát szokás megkülönböztetni. A hófehér, apró és finom szemű a szobormárvány (statuario), mely ez legszebben Olaszországban Pisa és Genova között Carrara mellett fordul elő és belőle faragják a legremekebb szoborműveket (legbecsesebb a statuario de Falcovaja). Bányászata több mint 2000 éves. Az ókorban mint ilyen különösen híres volt a paroszi és a pentelikoni M., előbbi Parosz szigetéről (Kükládok), utóbbi a Pentelikonról (Athéntől északra), mely attikai márvány néven is ismeretes. A szteatittal és csillámmal kevert, gyakran héjas elválású, majd palás szerkezetű, halvány zöldes színű márvány a cipollino (a rómaiak frigiai márványa, az Alpokban St. Moritz vidékén Savoyában, Piemontban, Korzikán, a Pireneusokban). A fekete színűek – általános néven anthrakolit – közül kiválóbbak a nero antico (Felső-Egyiptomból), a lukullan (Lucullus consul hozta legelőször Rómába, innen a név), a bianco in nero (fehér erezettel), a porfor (Spezia mellett Porto Venere-ről) sárgás erezettel; a marmo africano fehér és vörös erezettel. A panno di morte (halál köntöse) szintén fehéresen foltos, de a foltok kövületek héjai.

  • márványcsiszolás
  • márványcsiszolás
  • márványcsiszolás
  • márványcsiszolás
  • márványcsiszolás


A Levantina vállalat spanyolországi bányája, az egyik legnagyobb márványbánya a világon. Az innen kinyert ‘Crema Marfil Coto’ nevű márvány a világ egyik legjobb minőségű krém márványa.

A vörös márványok közül nevezetesek az egyszínű rossoantico (Felső-Egyiptomból), a marno mandolato (Verona vidéke: Lugezzana) fehér foltokkal, a sziciliai jáspis (marmo jaspus), szalagforma fehér és zöld zeg-zugos rajzokkal; a sarencolin szürkés vagy sárgás foltokkal és sávokkal (Pireneusokból). A Verde antico (oficaleit) finom szemű márvány nemes szerpentinittel keverve, amiért az egész zöld színű felhős, sárgás vagy kékes árnyalatokkal keverve. Nagyon változatosak a márványbreccsák, melyek a legkülönfélébb színű márványtörmelékeknek kötőanyaggal összekerült tömegei. Nevezetes közülük a teravezzai breccsa, finoman lemezes, erősen fénylő lapocskákkal és sávokkal. Egész sorozata van továbbá a kagylós márványoknak, melyek közül híres a lumachella, a helmintolit (Karintia: Bleiberg, Tirol: Hall), melyek színesen ragyognak, valósággal opalizálnak, amiért opalizáló márvány is a nevük.

A granitello di Mosviano (Toszkána) tele van bryozoák maradványaival, ezek kölcsönöznek neki gránitos külsőt. Szép fehér, a carraraihoz nagyon közel álló márvány terem Csik vármegyében, Szárhegyen, a Vöröstorony-szorosban Boicán (zöldesfehér), Alsósebesen, Felsősebesen (fekete amfibol-szalagokkal), Radnán (kissé rózsaszínű), a Zsil-völgyben Szurdok-szorosban, Vulkán-hegységben stb.

Vörös márványt bányásznak, Pécs környékén, Nagyvárad vidékén, Arad vármegyében, Monyászán, az Alduna vidékén Szvinica, mely a benne levő nagy ammoniteszeiről is híres. Olaszországon kívül igen gazdag márványban Karintia, Tirol, Isztria, Salzburg, Svájc, Bajorország, Skandinávia, Anglia, Skócia, Írország, Franciaország, Belgium és Spanyolország.

A márvány (keménymészkő, mészkő stb.) vegyileg és gyakorlatilag teljes egészében (95,0 – 100,0 %-ban) kalcium-karbonát, azaz CaCO3. Az értékesebb, nemes márvány, tömör, kristályos szerkezetű, azaz átkristályosodott mészkő (kalcit, mészpát és egyéb kőzetalkotó ásványokkal).
A márvány megjelenése (színe, erezete, rajzolata) és szerkezeti felépítése (kristályszerkezete) továbbá felhasználás szempontjából meghatározó tulajdonságai, fontosabb alkalmazástechnikai (műszaki, minőségi) jellemzői (pl. sűrűség, tömörség, porozitás, szilárdság, keménység, kopásállóság, vízfelvétel, fagyállóság, időjárás-állóság, fényezhetőség, stb.) kőzettani eredetétől, keletkezési (képződési) folyamatától függően igen széles határok között változnak.

A Ca és Mg hidrogénkarbonátjai (HCO3-) vízben jól oldódnak. Az ehhez szükséges széndioxidot (CO2) a levegőből veszik fel (amely annak mintegy 0,03 %-ban állandó alkotó részét képezik, amely az asszimiláció, a növényvilág kialakulásának és életműködésének alapvető feltétele, ill. legfontosabb „tápanyaga”. Ez az átalakulás a márványok mállási folyamatában is meghatározó szerepet játszik, amelyet a további fejezetek részletesen ismertetnek.
Az említett oldódási folyamat eredményeképpen pl. napjainkban a folyók évenként 600 millió tonna kalciumot visznek a tengerekbe (karbonátok, hidrogén karbonátok alakjában).
Az Óceánba kerülő kalcium-hidrokarbonát a Ca(HCO3)2 a legmélyebb rétegek kivételével nem marad meg ilyen alakban. Különféle, főleg mikroszkopikusan apró élő szervezetek életfolyamatai közvetítésével a Ca(HCO3)2 elbomlik széndioxidra, vízre és normális CaCO3 -ra:
Ca(HCO3)2 =CaCO3+ H2O + CO2
A semleges CaCO3-ot a különféle élő szervezetek használják fel életműködésükhöz szükséges védőhéjazatok (pl. csigaház, kagylóhéj, rákpáncél stb.) felépítésére.
(Ezek a már mészkővé, márvánnyá alakult kőzetekben is gyakran megmaradnak, min un. ősképződmények.)
A szervezetek életfolyamatának megszűnte után a mészhéjak, mészvázak sorsa különbözőképpen alakul. Egy részük a tengervízben elnyelődött szénsav hatására újból feloldódik és újra részt vesznek az előbbi körfolyamatban. A másik (lényegesen nagyobb részük pedig a tengerek nem túlságosan mély fenékrészén leülepszik. Az évmilliók során kolosszális mennyiségben felgyülemlő mészváz- héj-telepeken a szerves kötőanyag lassanként elbomlik és így visszamarad a mészváz ásványi (szervetlen) alkotórésze kalcium-karbonát, azaz mészkő alakjában.
A tengervízben lévő CO2 az előbbiek szerint lassan kioldja ezekből a karbonát telepekből a kalcium-karbonátot s így itt feldúsul a magnézimkarbonát. Így keletkeztek a hatalmas dolomit, (CaMg(C03) 2) vagy magnezit (= magnézium-karbonát, MgC03) -masszívumok, azaz őshegységek, telepek.
A geológiai mozgások és a földkéreg elmozdulása következtében az ilyen telepek a földfelszínre kerülnek, (így képeznek hegységeket), vagy más kőzetek elborítják, befedik azokat. Ez utóbbi esetben a hatalmas rétegnyomás következtében a mészkő tömörödik, idővel átkristályosodik, azaz márvánnyá alakul.
Ugyanakkor a földkéreg mélyén a nagy nyomás alatti CO2 -al telített vizek (= szénsav) a feltörő, útjukban lévő mésztelepeket érintve azokból CaCO3-ot oldanak ki Ca(HC03)2 alakjában (az előbbi oldási folyamat révén) és így a kőzet egy részét a mélységből oldott állapotban eltávolítják.
Hosszú évezredek során, ily módon hatalmas földalatti üregek, barlangok, patakok stb. képződnek.

A kalcium körforgása a természetben – amely a mészkő, márvány képződésének meghatározó folyamata – röviden a következő:
Kőzetek, szilikátok mállása -> a karbonátok víz és CO2 hatására vízoldható Ca(HCO3)2, Mg(HCO3) esetleg egyéb hidrokarbonátokká való átalakulása és felgyülemlése a tengerekben.
Ez a két folyamat, amely a kalcium szétszóródásához (diszperziójához) vezet, még nincs közvetlen kapcsolatban a szerves élettel. A kalcium (és magnézium) vándorlásának utolsó fejezete annak koncentrálódása és kiülepedése a tengervízben az élő szervezetek előbbi életműködési folyamata eredményeképpen.
A földfelszínen minden természetes kalcium-karbonát (mészkő, márvány, dolomit, dolomitmárvány stb.) réteg keletkezése az egykori (őstengeri) élő szervezeteknek köszönhető.
E képződési folyamatba csekély koncentrációban más ásványi anyagok, különféle vegyületek és egyéb (gyakran szerves) anyagok is bekapcsolódnak és így alakulnak ki felmérhetetlen gazdag választékban a nemes mészkövek, márványok színárnyalata, rajzolata, eredete, kristályos szerkezete és egyéb értékes, meghatározó jellegű tulajdonságai.
Szinte minden márvány (és mészkő) megjelenés és tulajdonsága az előfordulási helye (bányája) szerint változik.
Éppen ezért azokat többnyire ennek megfelelően is szokás elnevezni. (így váltak fogalommá már az ókorban; napjainkig is fennmaradóan pl. a carrarai, paroszi, anatóliai stb. márványok.)
Az előbbiek alapján a márvány tehát un. átalakult (metamorf) üledékes kőzet.


Alvó Hermaphroditus, görög márvány, 2. századi római másolat a Kr. előtti 2. századból származó görög eredetiről