Bevonat a márványra – jó, vagy sem?

Á

cs Miklós- ÁM SYSTEM BT. – Közel 20 éves szakmai pályafutásom során több 30.000m2 márványt csiszoltam ill. políroztam át. Azt tapasztaltam, hogy a bevonattal ellátott márványokat nehezebb volt eredeti csillogásába visszaállítani, még akkor is, amikor komoly csiszolást hajtottunk végre. Volt olyan több évig bevonattal ellátott tardosi vörös márványfelület, amit nem is tudtam üvegfényűre polírozni. A bevonatolás előtt erős alaptisztítás szükséges, a bevonatokat erősen lúgos bevonatoldókkal lehet csak eltávolítani, s bár ez nem marja a márvány felületét, mégsem túl szerencsés a használata. A savak akkor is bántják a márványfelületet, ha azt polimer bevonattal látták el, mint később Kovács Géza szakvéleményében is olvasható. Ahol szakszerűen kezelik, ápolják a márványt, ill. vigyáznak rá ott nem kell tartani a savas maratástól.

A bevonatolt márvány illúzióromboló, elveszi a nemes anyag eredeti, természetes, csodálatos fényét, ráadásul károsítja is állagát. A legkomolyabb érvem a bevonatolás ellen a következő: cégünk végez bevonatolást, de csak PVC-n, linóleumon, márványon soha!!!!

“A polimer bevonatokat nem szabad használni, mert elősegítik a málási folyamatot.”

Az egyes építőanyagok, építőkövek megkövetelik a rendeltetésszerű igénybevétel során, hogy megfelelő lég-, páraáteresztő képességgel rendelkezzenek, a külső légtérrel kapcsolatban legyenek. Ismeretes a tény, hogy ha pl. egy betonlábazatot, mész-cement-habarcs vakolatréteget teljesen lég- és párazáró műgyanta-alapú (polimer) védőbevonattal (pl. festékanyag) látnak el, akkor az a bevonat alatt viszonylag rövid időn (1-5 év) belül felületi rétegében teljesen szétmállik, szilárdságát elveszti, szétmorzsolódik, duzzad, súlyos károsodást szenved. Vagy ha pl. egy fapadlóra, parkettára PVC burkolatot fektetnek, ill. azt műanyagfóliával zárják el tartósan a levegőtől (azaz légzőképességét megszüntetik), akkor a fa teljesen elkorhad.

Az un. karbonátos kőzetek (elsősorban mészkő, márvány, dolomit, mészhomokkő, aglomerát /breccsa/, stb.) esetében (a thermodinamikai képződési folyamatokból és a jellemző kémiai (egyensúlyi) reakciókból adódóan) alapvető feltétel, hogy Földünk légkörével, elsősorban annak 0,04% tömeg-, ill. 0,03% térfogat%-ban állandóan jelenlévő CO2 tartalmával (amely a légköri 760 torr nyomásból 30,4 torr résznyomást biztosít) kémiai egyensúlyban legyenek.

A bonyolult termodinamikai számítások helyett ezt a feltételt a következő egyszerű példa szemlélteti:

Ismeretes a mészkő (márvány és az előbb felsorolt karbonátos kőzetek) termikus (hő) – bomlása (vagyis a mészégetés) folyamata: CaCO3 › CaO+CO2

Ez a hőbomlás 1000-1200C közötti hőmérsékleten játszódik le a nyíl irányába (a CO2 gáz eltávozik a kémiai rendszerből). Ez a folyamat a márványok rendeltetésszerű hőigénybevételekor (-40; +130-170C között) igen csekély mértékben, de elméletileg mégis lejátszódik (lassan). Az előbbi (zárt rendszerben tényszerűen bizonyított) egyenletnél maradva ha a CO2 gáz nem távozik el, akkor a hőbomlás lefékeződik, azaz a márvány anyaga nem szenved károsodást. Ezt a lefékező szerepet tölti be a levegő CO2 tartalma; mintegy biztosítva a márvány és mészkő anyagának kémiai stabilitását. Minél nagyobb a márvány porozitása (amely nem ritkán 8-12% is lehet) légző-képessége annál fontosabb szerepet játszik állagának megóvásában, mert a levegővel történő érintkezés megfékezi a bomlási folyamatot. A nagy tömörségű márványok, mészkövek esetében a levegő CO2 tartalmának egyensúlyteremtő szerepe valamelyest háttérbe szorul, de akkor sem hanyagolható el.

Teljesen lég (és párazáró) polimer bevonatokkal, vagyis a levegő CO2-jével való kontaktus kizárásával, azaz az egyensúlyok eltolásával tehát kisebb-nagyobb mértékű mállási folyamat indul be a márványok, mészkövek stb. anyagában. Ez abban nyilvánul meg, hogy a polimer bevonat alatti felületi kéreg szilárdsága csökken (porlódik, fehér lepedékesedés lesz, esetleg sókivirágzások keletkeznek, amit a mindig gipszes, Ca(OH)2-s építési nedvesség csak tovább fokoz).

Ha egy kockacukor nagyságú márványdarabot szódavizes (a szénsav nagyon gyenge sav) palackba teszünk, az kb. 1 hónapon belül teljesen feloldódik. Ebből egyértelműen következik, hogy a márványt, mészkövet (de ugyanígy a műkövet, betont, vakolatot, stb.) semmiféle savas (sósav, kénsav, ecetsav, stb.) hatásnak nem szabad kitenni. Helytelenül terjedt el a tisztítási műveleteknél a viszonylag tömény (10-15%-os) sósav használata. Az ásványi savak még akkor is károsítják a márvány anyagát, ha azt polimer védőbevonatokkal látták el. De ugyanígy megtámadják a márványburkolatok hézagoló, sőt ágyazó (fektető, ragasztó) cement habarcs rétegét is. A rendeltetésszerű igénybevétel során ilyen hatásoknak nem szabad kitenni a márványburkolatot.

A Vörös László észrevételében említett Hypó, vagy klórlúg, a nátriumhypoklorit 10%-os oldata erősen lúgos kémhatású, a márványt azonban nem támadja meg.